Néha kegyetlen a nap mit éppen

Élned kell, hogy érezd ezt oly szépen

Mert a halál csak kellemesen

Meghitt, álmodj és menj egyenesen,

Hogy a félelem éles karmával

Beléd ne égesse mind, szavával

Mert mindent a mondat irányítva

Tiprunk lelkeket, másnap tagadva

S abból a földből mit régen megkaptunk

Rom lett, s mi mind "földi lény" megbuktunk. 

 xXxФnCh¤xXx

(Toledo Diána)