Azt hittem nincsen fény, beborult a világ

Szívembe hasította Zeusz tüzes nyilát

Kölcsön adta nekem a fájdalom szépét

S elvette éntőlem az életnek értelmét

Sírtam a dühtől és fogadalmat tettem

Mert a méregalmát ugyancsak megettem

Soha többé kín! Soha többé szenvedés!

A fiú az, kit elrontott a teremtés

Játékszerré váljon mind az, ki hozzám ért

Szenvedjen helyettem más is a csókjáért

De miért bánt az, h miután megtettem

Úgy érzem most, hogy súlyosat vétkeztem?

Kezemben megint az alma, ismét csak eszem

Nincsen gondolat és nincsen józan eszem

Én bevallom szelíden, hátha meghallod

S eldobod hát ezt, mondván te nem látod

Köszönöm a rosszat, van min végre sírni

Bánatomat késsel a csuklómon kiélni

S amíg te alszol, s álmodod a jókat

Egy kislány a szívébe repít golyókat

írta: xXxФnCh¤xXx

(Toledo Diána)