Alkonyi s�t�ts�gben

-��������- ki�ltott fel a 16 �ves l�ny. �gy�ban fek�dt �s verejt�kezett. – Csak �lom volt! Csak egy sz�rny�, sz�rny� �lom volt!- s�rta el mag�t. Tudta j�l, hogy ez megt�rt�nt. Minden este ezt �lmodja: a m�ltat. Miatta halt meg az �ccse �s ezt nagyon j�l tudta. De nem mondta el senkinek. Soha sem eml�tette azt az �jszak�t.

- Csak �lom volt! Csak �lom volt- pr�b�lta mag�t nyugtatni. – Csak egy rossz �lom!- hitegette mag�t, mik�zben takar�j�t ledobva felkelt az �gy�b�l. K�nnyei m�g mindig hullottak, s m�g mindig ugyan azt a mondatot hajtogatta. Lassan s�t�lt el az �r�asztal�ig, melyen egy t�k�r �llt. Hossz�, fekete haj, z�ld szemek, telt ajkak. Csak � lehetett, de m�gsem. Valahogy olyan m�s volt… mintha nem is � �ll volna a t�k�r el�tt. Hosszasan �llt m�g ott, de mikor elapadtak k�nnyei elindult az �gya fel�. Ott sem �llt meg, tov�bb indult a f�gg�ny�kkel leplezett erk�lyajt�hoz. Kezeivel l�gyan els�p�rte a szinte �tl�tsz�an feh�r f�gg�nyt, majd a kilincset lenyomva kis�t�lt a korl�thoz. M�g s�t�t volt. A telihold k�r�l milli�nyi csillag szikr�zott, melyek el� n�ha-n�ha az er�s sz�l fekete felh�ket f�jt. Hideg volt. Ezt a holdat figyel� l�ny is �szrevette, m�gsem akart m�g bemenni. Apr� h�l�ing volt rajta, �gy egy gy�ng�d szell�t�l is �sszerezzent. De nem figyelt semmire. Nem gondolt semmire. Csak �llt �s n�zte, hogy milyen gy�ny�r�, ahogyan a hold tompa f�ny�vel pr�b�l utat t�rni mag�nak a s�t�ts�gben. Egy er�s sz�ll�k�s pr�b�lta jelezni a m�g mindig mereven el�ren�z� l�nynak, hogy most m�r ideje lenne vissza menni. A l�ny lassan elindult befel�. Maga m�g�tt gondosan bez�rta az ajt�t. ism�t lass� l�ptekkel indult el �gy�hoz. Befek�dt meleg takar�ja al�, rem�nykedve h�tha �lom j�n szem�re, de a gondolatai nem hagyt�k nyugodni. M�g kint nyugodtan figyelhette az �jszak�t, elb�jva a nappal el�l, addig bent a szob�j�ban eml�kei b�rt�n�b�l pr�b�l kiszabadulni. De tudta j�l, hogy m�r nem tudja visszaford�tani az id�t. 4 �v telt el az�ta a nap �ta, m�gis minden egyes �r�ban, minden egyes perc�ben esz�be jutott. Tiszt�n eml�kezett minden egyes pillanatra. „ megmenthettem volna! Ha elmondom nekik! Ha nem b�zom meg benne! Ha…ha nem rem�nykedem! Ha nem szeretek bel�! Akkor…akkor megmenthettem volna! Az �n hib�m! Csakis az eny�m!” ezek a gondolatok j�rtak a fej�ben. Senki sem tudja, hogy mi t�rt�nt. Mindenki �gy tudja, hogy a gyerekeket elrabolt�k, �s hogy val�sz�n�leg a l�nyt is meg�lt�k volna, ha nem �rkeznek id�ben. Azt hitt�k, hogy az akkor 12 �ves gyermek csak sokkot kapott. Senki sem tudja az igazs�got, kiv�ve egyetlen embert. Az az ember is jobban �r�lne annak, hogy ha nem tudna semmir�l. Hiszen ezen a napon t�rt sz�t a l�ny sz�ve. De m�lton v�ltoztatni nem lehet. 4 �v sok id�, de nem ahhoz, hogy valaki megem�sszen egy ilyen dolgot. Ehhez egy �let is kev�s.