SÖTÉTSÉG

Sötétség. A kihalt utcákat csak a telihold fénye világítja meg.  A fák, melyek a csöndben álldogáló házakat veszik körül, mintha aludnának, nagy testük alatt még sötétebb feketeséget hagyva. Egyetlen csillag sem tündököl az égen, a holdat viszont egyetlen felhő sem takarja. Különösen gyönyörű ez az éjjel. Én azt mondom gyönyörű, de mások szerint félelmetes. A kép beleillene egy horror filmbe, de én mégsem a feketeséget látom. Nem tudom, hogy létezik-e olyan ember, aki fel tudja fedezni e táj különlegességét. Én látom. Látom, ahogyan a fák csöndben alusszák álmukat, s érzem, mikor egy aprócska szellő végigfut az utcákon. Mások számára ezek jelentéktelen dolgok, de számomra ez többet jelent, mint az életem. Ha nem érteném az éjszakát, nem merném lehunyni a szemem éjjelenként. De így, hogy érzem, a sötétség velem van, nyugodtan utazok egy másik világba, s boldog vagyok, míg el nem jön a reggel.