1. fejezet

A támadás

A nap már lemenőben volt, de a levegőben még mindig érezni lehetett a vér szagát. Temérdek falu állt most csöndesen, megrezzeni se mert senki. Az emberek, bár a veszély elmúlt, nem merték elhagyni rozoga kis viskóikat. Voltak, akik a közeli erdőben kerestek menedéket a szörny elől, aki ezeket a pusztításokat végezte. Ők már valamelyik kósza szellem gyomrában találhattak örök nyugalomra. Az emberek már egy kicsit megnyugodtak, hogy ezt is túlélték, most már családtagjaikat, hozzátartozóikat keresték, akikről a vész alatt el is felejtkeztek, hiszen az ember leginkább csak saját magát akarja biztonságban tudni, ezért átgázolni is képes a másikon. Természetesen a keresés nem nagy sikerrel történt. Alig maradt túlélő, és ők is csak a szerencsének köszönhették életüket, hogy elég kicsire össze tudták húzni magukat, hogy a szörny ne vegye őket észre, vagy éppen sikerült olyan védett helyet találniuk, amelyen a szellem nem söpört végig.

Most újra minden csöndes. Már mindenki csak némán néz maga elé. Néha a gyermekek holtesténél térdeplő anya sírását, vagy a semmit nem értő kisgyermek kiabálását lehet hallani, aki még mindig nem érti anyja mért nem kel fel. Többet nem tehetnek. Néha elgondolkozok azon, hogy jobb-e hogy valaki túlél egy ilyen támadást, hogy ezek után az elszenvedett lelki fájdalom, a tehetetlenség, a bűntudat, és az önmarcangolás végezzen vele, vagy inkább magába a támadásba belehaljon. Az utóbbi sokkal könnyebb, gyorsabb, és kevesebb szívfájdalommal jár. Tulajdonképpen nem is a halottak húzták a rövidebbet. Még ha 1-2 túl is élné örökké kísérteni fogják a borzalmas emlékképek.

Egy anya hirtelen feláll, és lánya nevét ordibálva rohan az erdőbe. Igen, már ő is halott. Nem emlékszem már, hogy egy szellem falta-e fel vagy „ügyetlenségében” lezuhant-e egy szikláról. Most apró sutyorgás hallatszik a faluban, nem tudják eldönteni, hogy ők is fussanak, hátha megtalálják szeretteiket, vagy reményvesztetten, megtörten némán sírjanak-e.

Megint minden csendes. Lehet, hogy ebből a bandából többen is túl fogják élni, hisz a jelek szerint nem sok érzés szorult beléjük. De csak idő kérdése, hisz végül úgy is tőrrel a szívükben fogják végezni. A legtöbből bandita, rabló, fosztogató, utcalány, vagy esetleg tolvaj lesz. Minden nap várni fogják a halált, s végül mosollyal az arcukon távoznak el, hiszen tudják, hogy nekik már régen meg kellett volna halniuk, de mégis féltek a haláltól. A levegő hirtelen megfeszült, ahogy egy árny bontakozott ki a távolból. A falusiak szemében először egy csöppnyi remény tükröződik, hátha valaki még megmenekült, de ez hamar el is tűnik, mikor rájöttek, hogy egy újabb szellem érkezett lerombolt kis falujukhoz. A feszültség és a félelem már a levegőben is érezhető volt. Mindenki csak várt. Lehet hogy arra, mikor támadja már meg a falut, mikor lesz a legérdemesebb lelépni innen, vagy pedig az idegen mikor adja meg mindenkinek a kegyelemdöfést, amely oly sok embernek felszabadító érzés lett volna. Ő viszont csak komótosan ballagott, nem sietett sehová. Szép lassan közeledett, és közeledett.

Síri csend honol. Most már tisztán kivehető az idegen alakja. Szépen lassan egyre többet lehet felfedezni külsejéből. Ruházata elég különös. Fehér ruhát visel, amin néhol fel lehet fedezni a piros mintát. Egyik válláról egy prém csüng alá, a másikon pedig egy páncél díszeleg. Homloka közepén egy félhold, arcán pedig méregcsíkok mutatják, hogy márpedig ő nem ember. Sárga szemeitől még a holtak is megijednének, mert semmi érzelem nem látszik bennük. Akár tényleg legyilkolhatna mindenkit, biztos, hogy nem érdekelné őt különösebben. Volt még valami furcsa, ami senkinek sem tűnt föl. Persze az emberek csak hosszú karmát nézik reszketve. A szellem oldalán nem is egy, hanem két kard függött, amik látszólag nem lehettek alkalmasak komolyabb támadásra. De akkor miért hordja magával őket? És legfőképpen, ha csak egy karja van, mért használ két kardot? Az idegen nem állt meg. Szépen lassan elhagyta a falut. Mikor már távolabb került, gyorsabb iramot vett fel. A jelek szerint valakit utol akart érni…

folytatása következik...