*  Megdöbbentő válasz *

Gondolkodásából Kagome hangja ébresztette fel.

- jó reggelt InuYasha!- mondta vidáman.

InuYasha  csak most vette észre, hogy Kagome is ott van. Hátrafordult, hogy lássa Kagome arcát.

-Jó reggelt- mondta morcosan.

-nem jössz reggelizni?- kérdezte még mindig vidáman, nem figyelt rá, hogy InuYasha morcos.

- mindjárt megyek!- válaszolta InuYasha, majd hátat fordított, és tovább bámult a csodálatos tájat.

Kagome némán bólintott, majd elindult a többiek felé. inuYasha még egy darabig ült, de kis idő múlva már ő is indult vissza.

-nagyon finom volt Kagome! Köszönjük!- mondta Miroku Kagome-nak.

- igen nagyon finom volt!- mondta Sango.

Mindenki meg dicsérte kivéve InuYasha.

- köszönöm- felelte Kagome vidáman. Azért egy kicsit szomorú volt, mert InuYasha egy szót sem szólt. Kis idő múlva elkezdett cseperegni finoman az eső. A kis csapat bement a kunyhóba. A tetőn halkan kopogott az eső, de nem volt vihar. Az ég is beborult, s az eddig szín tiszte kék eget most szürke felhők lepték el.

Sesshoumarunál

Wyllo és Sesshoumaru már fent voltak. Reggelre Sesshoumaru sebei már szinte teljesen begyógyultak. Wyllo észrevette, hogy szemerkél az eső.

- esik- mondta ki halkan, de Sesshoumaru meghallotta.- Mennem kell- mondta ki sietve és már vette is a kijárat felé az útját.

- hová mész?- kérdezte a szellem.

- dolgom van!- felelte, és már ment volna ki, ha Sesshoumaru meg nem fogja a karját.

- mért mész el amikor esik az eső?- kérdezte gyanakodva a youkai.

- csak képzelődsz! Én nem megyek el amikor esik!- hazudta a lány.

- jó akkor maradj itt!- Wyllo nem tudott mit tenni, hogy le ne bukjon ott kellett maradnia a barlangba.

Kiült a barlang bejárata elé, és onnan figyelte az esőt. Ahogy látta az időt elszomorodott. Hosszas csönd állt be a barlangba. A csöndet Sesshoumaru törte meg.

- kivel találkoztál?

-hogy én?- kérdezte meglepetten a lány.

-igen. Tegnap találkoztál valakivel. Érzem rajtad a szagát.- mondta  Sesshoumaru a maga megszokott rideg hangján.

- nem mondhatom meg.- mondta a lány majd tovább figyelte az esőt.

hmm… nekem még senki nem mondott nemet.- gondolta a youkai.

- jól van. Ha nem mondod meg elmegyek, megkeresem és megölöm.

Sesshoumaru már indult kifelé amikor a lány megállította.

- ne. Elmondom csak ne bántsd!- kiáltotta oda a mát kint járó szellemnek.

-jól van.- mondta a fiú majd visszafordult- akkor haljam!

-egy lánnyal találkoztam, és az a lány…..az a lány a … húgom.

Sesshoumaru meglepődött, de meglepődöttségét nem mutatta ki. Inkább egy másik kérdést tett fel.

-és mért mész el akkor amikor esik az eső?

-azért mert a húgom uralja a vizeket, és akkor esik az eső, hogy ha sír.- ezt már nagyon halkan mondta.- de kérlek ne bántsd!

- jól van. Megkegyelmezek neki.- mondta majd elindult vissza a barlangba.

Gondolatai nem hagyták nyugodni. Szóval ezért volt olyan ismerős az az illat. Vajon tényleg igazat mond, a húga? Hmm… valószínű. És uralja a vizeket? Akkor azért van az, hogy amikor visszajön már nem esik. Biztos megnyugtatja.  Ahh … egyszerűen meg kéne ölnie. Biztos olyan mint az a korcs öcsém. Gyenge.

Bár Sess ezt gondolta de Wyllo hallotta.

-gyengének merte nevezni! Majd én megmutatom neki!- suttogta a lány

Eközben

Egy kislány egy két fejű sárkány és egy apró zöld gnóm szerű lény, az erdőben voltak egy tisztáson. A fák leveleit ide-oda fújdogálta a szél, és az esti eső miatt még vizesek voltak a fák. A levelek csak úgy susogtak, és ez az erdőben lévő kislányt ez nagyon megijesztette. A zöld fű is vizes volt még, és nagyon csúszós. A kislány nagyon félt ott a sűrű fák között, ahová alig sütött be a napfény. Csak azon a helyen lehetett látni a napot, ahol éppen voltak. Csak az ,az egy tisztás volt az amelyik nem volt hátborzongató. Ettől a lány kicsit bátrabbá vált.

-Hol van Sesshoumaru-sama Yaken?- kérdezte egy kislány egy apró zöld démontól.

-ne kérdezz ostobaságokat Rin!- válaszolta a kis szellem.

-éhes vagyok!- nyafogott Rin.

-majd ha visszajön Sesshoumaru nagyúr akkor majd kapsz enni.

-megyek megetetem Aunt!- és a kislány már indult is.

-Sesshoumaru nagyúr azt mondta maradjunk itt!- ordibált utána Yaken, de Rin nem figyelt rá. -ostoba halandók- morogta Yaken, majd a kislány után futott.

Nem kellett sokáig gyalogolniuk, hogy kiérjenek az erdőből. A napot kezdték ellepni a sötét fellegek. Az erdő szélén volt egy tó. Rin odavezette Aunt, hogy megitassa, amikor egy lányt látott meg a tó közepén állva. A kislány elkerekedett szemekkel nézte, hogy tud megállni az a lány a tó tükrén.

-szia!- köszönt lágyan a lány.

Hangja selymes volt, és tiszta. Mosolya örömöt hozott az ámulattal álló Rin szívébe. Olyan őszinte volt, hogy Rin úgy érezte még sincs egyedül, és, hogy új barátot szerezhet.

-szia! A nevem Rin!

-az én nevem Saly- mosolygott a tó közepén álló lány.

Saly elkezdett kimenni a partra. Ismét úgy ment, ahogy előző nap. Sétált a víz tükrén. Ahogy ment, vízgyűrűk jelentek meg a talpa alatt. Rin még mindig kerekedett szemmel figyelte a történteket. Amikor Saly kiért a partra Rin mosolyogni kezdett. Egyáltalán nem félt a lánytól.

-csak Aunt jöttem megitatni. Ugye szabad?- tette föl a kérdést Rin.

-hát persze! Nyugodtan!- válaszolta a kérdezett.

Rin odavitte Aunt a tóhoz. Aun lehajolt a vízhez, majd kinyújtotta a nyelvét és kortyolgatni kezdett a kristálytiszta vízből.  Láthatólag nagyon ízlett neki. Saly elmosolyodott.

-Ízlik?- tette föl végül a kérdést.

A sárkány megfordult, majd bólintott egyet. Rin most Saly mosolygós arcára nézett és ahogy meglátta ő is mosolyogni kezdett. Ahogy Saly elmosolyodott kisütött a nap, és aranyló fénnyel borította be a kis tavat. Rin most a  tavat figyelte, ahogyan a nap fénye megcsillan a kristálytiszta víz tükrén. Egy darabig figyelt és mikor visszafordult Saly már nem volt ott. Ettől a kislány kicsit megijedt. Nem telt bele sok idő, Saly visszaért 3 gyümölccsel a kezében.

-gondoltam éhesek vagytok…- mondta kedvesen, majd átnyújtotta Rin-nek a gyümölcsöket.

A kislány csak mosolygott, és elvette a lánytól.

-köszönöm- Rin nagyon örült, hisz már nagyon éhes volt. Rögtön elkezdte megbontani az egyiket. Először csak egyet bontott meg és  odanyújtotta Yaken-nek.

- kérsz Yaken?- tette föl a kérdést a kislány.

-ne légy ostoba! Én nem eszem ilyeneket! És hogy mersz elfogadni bármit is egy ilyen közönséges halandótól? Sesshoumaru nagyúr ennek nem fog örülni!- felelte morcosan a kis démon.

-hát jó!- Rin beleharapott abba a gyümölcsbe amit már meghámozott. Nagyon ízlett neki, és amikor megette, már bontotta is a következőt. A meglehetősen nagy gyümölcsöket igen hamar megette.

-nagyon finom volt!- mondta ki, mikor megette az utolsó falatot.

Saly csak mosolygott, végül megszólalt.

-örülök, hogy ízlik, és ha bármikor éhes vagy, vagy ha kell valami engem, itt bármikor megtalálsz!- mondta és letérdelt az eddig figyelmesen hallgató kislányhoz. Megsimogatta a fejét.

- és hogy kerül egy kislány ebbe a hatalmas erdőbe? Vagy a faluból jöttél?- kérdezte a lány Rin-t. Rin nem szólt semmit, csak megrázta a fejét.

- az erdőből jöttem.

Saly meglepődött a válaszon.

-hogy-hogy?- bukott ki végül a kérdés.

Hosszú történet, de egyszer majd szívesen elmesélem neked.- válaszolta a kislány.

-ráérek mosolygott Saly is, majd mind a ketten leültek a tó partjához. Rin elkezdte

mesélni, hogyan találkozott Sesshoumaruval és, hogy hogyan került ide.

A történet közben Yaken idegesen járkált fel-alá és magában bosszankodott, hogy-hogy merészel ez a halandó ilyeneket kérdezni és, hogy Rin mért mond el neki mindent.

Saly figyelmesen hallgatta mit mond a kislány. Amikor Rin a történet végére ért, már kezdett lemenni a nap.

-itt maradsz éjszakára?- tette föl a kérdést Saly

Rin megrázta a fejét.

-nem, nem maradhatok! Ha Sesshoumaru nagyúr látja, hogy nem vagyunk ott Yakennel akkor dühös lesz.

-ha az a Sesshoumaru tényleg egy nagyon erős szellem, akkor biztos itt is meg fog titeket találni!- erősködött a nő.

Rin bólintott. Saly felpattant és az erdőből hozott Rin-nek egy kis ennivalót.

Miután Rin megette, nagyon elálmosodott. Saly az ölébe vette és egy gyönyörű dalt kezdett el dúdolni a már félig alvó kislánynak.

Saly-nak gyönyörű hanga volt. Rin szinte rögtön elaludt a gyönyörű, puha hang hallatán, mert tudta nem történhet semmi baj.

InuYashánál

-kérlek InuYasha csak egy napot, maradjunk még!- kérlelte Kagome InuYasha-t

-Keh… minek? Ma elindulunk és kész!- válaszolta mogorván InuYasha.

A faluban voltak, és Kagome arra kérte InuYasha-t, hogy maradjanak még egy pár napot a faluban, ugyanis éppen Kaede tanítja őket, a gyógyfüvek használatára és, hogy melyik mire való.

-kérlek!- Kagome InuYasha-ra nézett csillogó gesztenyebarna szemeivel, és InuYasha nem tudott ellenállni neki.

-jól van!- adta be a derekát.

Aznap ott maradtak a faluban. InuYasha-t most sem hagyták nyugodni a gondolatok.

 De mégis ki az a lány? Csak Wyllo lehetett! Ki kell derítenem! de hogyan? hmm… ma este elmegyek a tóhoz, hátha ott lesz! Igen, ezt fogom tenni!- InuYashát  nagyon zavarta, hogy nem tudja ki az a lány. Minden áron meg akarta tudni. Egész nap gondolkodott, nem tudta felfogni, felismerni az illatot. Egész nap szótlan volt, és ezt Kagome is észrevette. Nem tudta mit csináljon. Menjen oda hozzá, vagy hagyja ott. Inkább úgy döntött, hogy ott hagyja, de figyelni fogja minden mozdulatát!

Amikor elindult a kunyhó felé Sango jött vele szemben.

-InuYasha elég furcsán viselkedik mostanában, nem?- tette fel Sango azt a kérdést ami már Kagome-nak egy jó ideje feltűnt.

-de igen! Én már rég észrevettem.

Kagome suttogott valamit Sango fülébe aki csak bólogatott. Most már mind a ketten figyelték InuYasha-t.

A barlangban

-hova mész?- kérdezte rideg hangon Sesshoumaru az épp elmenni készülő lányt.

-csak gyógyfüveket szedni- felelte a lány.

-nekem nem kell! Holnapra teljesen meg gyógyulok!- mondta majd a barlang falának dőlítette hátát. A lány némán bólintott és leült a szellem mellé. Sesshoumaruban csak úgy kavargottak a gondolatok, azt sem tudta most mit csináljon. Majd eszébe jutott Rin. Azonnal felkapta a fejét. Némán elindult kifelé.

-ájj! Ha én nem mehetek el akkor te sem!- mondta a felháborodott Wyllo és felállt az ülőhelyéről.

Hogy mer velem így beszélni?- tette föl magában a kérdést, de csak morgott. Be kellett látnia, hogy a lánynak igaza van. Ha Wyllo nem mehet el akkor ő sem, és nem tudná megölni a lányt. De ezt még magának sem vallotta volna be.

Visszament a már álló lányhoz és felemelte a kezét. Már épp meg akarta ölni a lányt, de az mélyen a szellem szemébe nézett. Sesshoumaru keze megdermedt a levegőben. Nem tudta megölni. Vicsorgott, majd letette a kezét és visszaüt oda, ahová szokott. A fal mellé.

A gondolataiba mélyedve bámult egy pontot, ami most az előtte lévő szikla volt. Wyllo-t nagyon idegesítette a szellem hallgatagsága.

-holnap elmehetsz!- mondta végül.

- én döntöm el, hogy mikor megyek. Nekem nem parancsolsz halandó!- mondta most a lány felé nézve.

-akkor inkább azt mondom, hogy holnapra begyógyulnak a sebeid. Ha nem is teljesen, de harcolni már fogsz tudni.- mondta a lány. Sesshoumaru nem szólt semmit. Ismét azt az sziklát bámulta amint néhány pillanattal  azelőtt. Furcsa gondolatok kavarogtak a fejében, és most először hasított belé az a tudat, hogy Rinnek valami baja esett. Szótlanul felállt és elindult kifelé.

- hé! Hová mész?

Kérdezgette a lány a szellemet, de az szótlanul ment tovább.

-kérdeztem valamit!- mondta most már ordítva.

-el!- jött a rövid, tömör válasz. A felbőszült Wyllo már nagyon dühös volt. Mégis próbált uralkodni magán, és visszament a barlangba. Magában még szidta a szellemet, de csak némán bámult maga elé.

Sesshoumaru eközben elment arra a helyre, ahol Rint hagyta. Rin nem volt ott, és Sesshoumaru ettől tartott. Még haloványan érezte Rin illatát és elindult. Szélsebesen futott az erdőben. Csak egy fehér foltot lehetett kivenni, de azt is csak egy pillanatra. Pár másodpercen belül elérkezett az erdő szélén lévő tóhoz. Rin még békésen aludt Saly ölében. Sesshoumarunak kikerekedtek a szemei amikor meglátta Rint  a lány kezében. Rin lassan kezdett ébredezni. Mosolyogva nézte a lányt aki még mindig az ölében tartotta.

-jó reggelt!- mosolygott Rin. Kipihenten ébredett és nagyon jól aludt.- nagyon szépet álmodtam- mosolygott még mindig. Elkezdett mesélni, majd a szemei a higgadt Sesshoumarura vetődtek.

-Sesshoumaru-sama

 Saly nem értette a lány viselkedését, majd abba az irányba pillantott amerre ő is. Meglátta a szellemet és lerakta Rint. Rin persze rögtön odafutott és átölelte a youkait. Sessh végignézett Salyn. Eddig azt hitte Wyllo az, de amikor meglátta a lány fején a csillagot rájött, hogy ő a testvére. Saly felállt, de végig le volt hajtva a feje. Különbnek érezte magát azért, mert egy csillag van a fején. A szellem észrevette, de nem szólt semmit. A lány lassan fölemelte a fejét és felcsillantak a szemei amikor meglátta Sesshoumarut. Egyből feltűnt neki a szellem fején lévő félhold. Úgy érezte nincs egyedül. A youkai nem mondott semmit, csak hátat fordított és elindult. Rin még odaszaladt Saly-hoz és megölelte. A lány egy gyönyörű szép tavirózsa szerű virágot adott Rinnek, majd megpuszilta. Rin csillogó szemekkel nézte a virágot majd megköszönte és a szellem után rohant.

- Sesshoumaru nagyúr! Várd meg hűséges szolgádat!- lihegte Yaken, majd tovább futott. Saly félmosolyra húzta a száját, majd nézte ahogy mindenki eltűnik a szeme elől. Szomorúan emelte fejét a víz felé. A vízbe merítette a kezét ezzel felzavarva a tükörsima felszínt.