* Sesshoumaru és Wyllo*

Már reggel volt. Wyllo úszott egyet a vízesésnél. Miután teljesen felfrissült, felöltözött és leült egy sziklára. Hosszasan bámulta az előtte lévő vízesést. Nagyon szerette nézni a gyönyörű tájat. Úgy érezte nem létezik más csak ő és a természet. Egy óra múlva Wyllo még mindig a tóparton ült és nézte azt, hirtelen zajra lett figyelmes, hátrafordult, de nem látott semmit. Folyamatosan a háta mögé nézett és egyszer csak egy fehér csíkot látott maga mellett elmenni. Nem is ment, futott, de olyan gyorsan, hogy nem lehetett látni ki vagy mi lehet az. A fehér folt csak futott amíg egy nagy sziklás hegyhez nem ért. Wyllo elhatározta magát és utána ment. Bár ő nem volt olyan gyors, nagyjából látta, hogy merre ment. Kis idő után ő is elérkezett ahhoz a sziklás hegyhez ahová követte azt a valakit. Meg is találta de csak a távolból figyelt. Azon a helyen nem volt más, csak néhány szikla. Nem nőtt növény azon a részen, bár ez már egy erdő szélén volt, Wyllo elbújt egy fa mögött onnan figyelte mit csinál a szellem. Nem véletlenül ment oda. Látta, hogy a sziklás rész egyszer csak megmozdult, és kis idő múlva Wyllo észrevette, hogy az nem egy nagy sziklatömb, hanem egy óriási szikladémon. Wyllo csak figyelte, ahogy a két démon harcol. A szikladémon egy erős ütést sikerült a másik felé küldenie, de az a szellemnek meg se kottyant. Sesshoumaru volt, de Wyllo még nem ismerte. Most Sesshoumaru támadott. Eltalálta a szikladémont és az a földre zuhant. Azt lehetett észrevenni, hogy a sziklák belesüllyednek a földbe. Se Wyllo se Sesshoumaru nem vette észre, hogy a démon ismét életre kel, de ezúttal viszont Sesshoumaru háta mögött. Sesshoumaru későn bár, de észrevette a támadó szellemet. Elugrott a támadás elől, viszont sikerült kivernie a szikladémonnak  Sesshoumaru kardját a Tensaiga-t, ami a kard hüvelyében nyugodott. Sesshoumarunak nem volt más választása. Át kellett változnia. A szikladémon azt vette észre, hogy ellenfelének vörösödik a szeme, majd megnyúlik az arca, végül pedig teljesen átváltozik kutyaszellemmé. A démon úgy döntött, hogy sziklákkal dobálja meg ellenfelét. Pár el is találta, súlyos sebeket ejtett a kutyaszellemen, de ő állta a sarat. Végül olyan közel került, hogy végzetesen megsebesítse őt. Sesshoumaru utolsó erejével megtámadta a szellemet, sikeresen. Az erős ütéstől a démon darabokra hullott, úgy, hogy már nem fúródott a földbe, és nem állt össze. Ebből lehetett tudni, hogy a démon teljesen megsemmisült. Nem csoda, hogy ilyen nehezen lehetett legyőzni, hiszen ő is Naraku egyik inkarnációja volt. Ráadásul nagyon erős mérget bocsátott ki.

Sesshoumaru visszaváltozott. Testét mély sebek borították. Wyllo nem bírta tovább, előugrott a fa mögül. Egyenesen Sesshoumaru felé vette az irányt.

- súlyosan megsebesültél!- azzal odafutott a szellemhez.

- nincs semmi bajom!- de amint elhagyta ez a mondat Sesshoumaru száját, összeesett. Wyllo letérdelt a démon mellé és jobban szemügyre vette a sebeket. Sesshoumaru lassan kinyitotta a szemét és megszólalt.

- nem kell segíteni! Főleg ne egy halandó!- majd belenézett Wyllo ártatlan barna szemeibe. Megtetszett neki a lány, de ezt nem mutatta. Wyllo úgy tett mintha meg se hallotta volna amit az előbb mondott Sesshoumaru, inkább aggódva kérdezett

- föl tudsz állni?- majd mélyen a szellem szemébe nézett. Sesshoumaru képtelen volt azt mondani neki, hogy menjen el onnan. Amikor ismét a lány szemébe nézett aggódást látott. A lány ezzel nem volt így. Sesshoumaru arca kifejezéstelen volt, nem lehetett semmit kiolvasni a szeméből. Végül Sesshoumaru kibökött egy szót

- persze! Miért?- kérdezte. A válasz rögtön jött.

- elviszlek egy barlangba, ahol gyorsabban felépülsz.- a szellem nem válaszolt, csak némán bólintott. Wyllo felsegítette Sesshoumarut és bicegve elindultak a barlang felé. Bár a helység elég közel volt, mégis sok idő kellett, hogy odaérjenek. Sesshoumaru sebei nem engedték, hogy gyorsabb tempóban haladjanak. Sok menés után megérkeztek a vízeséshez. Oldalt a sziklánál volt végig egy 50cm széles út ami a vízesés háta mögötti barlangba vezetett. Sesshoumaru nagy nehezen és sok segítséggel elérte a barlang bejáratát. Amint odaértek Wyllo lefektette őt egy pokrócra. Sesshoumaru lassan kinyitotta a szemét. Gúnyosan megszólalt.

- nekem nem kell egy szánalmas halandó segítsége!- majd elfordult, hogy a lány ne tudjon belenézni a szemébe.

- úgy gondolod?- kérdezte Wyllo huncut mosollyal a száján, mert tudta, hogy Sesshoumaru nem mond igazat. Válasz nem érkezett, de a lány tudta, hogy mit akar mondani. Inkább ő szólalt meg először.

- pihenned kell! Addig elmegyek, hozok néhány gyógynövényt.- majd felállt és ki akart menni, de Sesshoumaru nem engedte.

- mért segítesz nekem?- kérdezte, de a lánytól nem kapott választ. Wyllo kiment, gyógyfüveket keresve.

Sesshoumaru gondolkodott: ki ez a lány? És mit akar tőlem? Mért segít? lehet, hogy meg akar ölni…nem, nem. aggódást láttam a szemébe. Olyan gyönyörű! Nem miket is gondolok? Még hogy ő. Ááá…. Soha! Mondjuk tényleg szép de nekem nem tetszik! Vagy talán egy kicsit…. De nem én egy nagyhatalmú démon vagyok! Nekem nem tetszhet egy szánalmas halandó! Vagy mégis? Nem, nem miket is gondolok! Hogy én? Ki van zárva!-  de ezekkel a gondolatokkal már el is aludt. Már jó mélyen aludt mikor Wyllo megjött. Nem keltette fel, de jól megnézte.

-még a nevét se tudom. Na mindegy majd ha felébredt megkérdezem.- azzal elkezdte ellátni a sebeit. A növényekből csinált egy furcsa zöld krémet és azt kezdte bemasszírozni Sesshoumaru testébe. Ahogy a lány elkezdte Sesshoumaru felébredt.

- mit csinálsz?- kérdezte mérgesen.

- ellátom a sebeidet- felelte a lány.

- mért? Én egy-két nap múlva rendbe jövök!

- méreg jutott a szervezetedbe. Ha nem látom el, akkor nem fogy egyhamar begyógyulni. Amúgy még nem tudom a neved.

- a nevem Sesshoumaru, és ha nem lenne rajtam ennyi seb már rég meghaltál volna- fenyegette a lányt. Wyllo ügyet sem vetett a fenyegetésre csak mondott valamit.

- az én nevem Wyllo, és hálás lehetnél azért, hogy segítek neked!- felelte a lány nyugodtan, és nem hagyta abba a masszírozást.

- én hálás?- tette föl a kérdést de választ nem kapott. A lány kis idő után megszólalt.

- kész!- mondta, és felállt Sesshoumaruval szemben. Sesshoumaru csak most vette észre a lány ruháját. Wyllo egy fekete farmernadrágot viselt felette pedig egy fekete farmerszoknyát. Nem lehetett látni, de a farmerszoknyában volt kér sárkány fogalalatú tőr. Csak a vége látszott ki, (a két sárkány feje)hogy a lány meg tudja fogni, de nem lehetett felismerni. Egy öv is volt rajta, ami átölelte derekát, de az övcsat nagyon különös volt. Egy rendes övcsat, oldalt két tartóval, benne pedig egy fehér, nagyon kicsi bot. Egy fekete topp volt rajta így lehetett látni karcsú testét, és a fekete felsőn volt egy minta fehérrel. A minta egy fehér sárkány volt. A lány nyakában egy kendő is volt, ami eltakarta az alatta lévő nyakláncot, amin egy kristály lógott. Sportcipőt viselt, és a kézén sok, bőrből készült fekete karkötőt.  A körme megcsillant, így lehetett látni, hogy ki van festve. Átlátszó körömlakkal volt megcsinálva, rajta mindegyik ujján egy -egy csillaggal.

A lánynak ez a harci öltözete volt. Nem bízott még teljesen Sesshoumaruban, ezért mindenre felkészült.

Sesshoumaru nagy nehezen megszólalt, és a lányhoz intézte kérdését.

-Ki agy te, és honnan jöttél?- kérdezte, majd úja végigszemlélte a lányt.

Wyllo csak mosolygott. Nem akarta  elmondani titkát. Inkább csak egy titokzatos választ adott.

- Majd idővel megtudod.

Sesshoumarut ez nagyon zavarta, és arra próbált rájönni, ki is ez a titokzatos lány.

Ki ez a lány? Nem ide tartozik az biztos. Nem itt született. De akkor hol? Lehet, hogy… Ő is abból a világból való, ahonnan az a szánalmas halandó aki az öcsémmel van? Lehet, de akkor éreznem kellett volna. Vagy nem?- gondolkodásából Wyllo ébresztette fel.

- hagylak pihenni. Nekem még van egy kis dolgom.- mondta majd hátat fordított és indult a kijárat felé.

-hová mész?- kérdezte Sesshoumaru a megszokott rideg hangon.

- Ne légy ilyen kíváncsi!- mondta, majd kilépett a barlangból.

Sesshoumaru szemével követte a lányt, és amikor kiment észrevette, hogy esik az eső. Úgy döntött, hogy a lány után megy, de sebei nem engedték. Már beesteledett és Sesshoumaru még mindig az esőt nézte.

- borzasztó a tehetetlenség!!!!- mondta morcosan.- pihenek, majd ha megjön megkérdezem….- de ahogy ezt kiejtette a száján elaludt.